A napvitorlák alkalmazása már régóta foglalkoztatja a NASA és ESA mérnökeit. A technológiáját alaposan letesztelték és arra jutottak, hogy eddig ez a leghatékonyabb módszer, amely hosszú űrutazást tenne lehetővé.
Kép: NASA
Előző cikkünkben már olvashattak az űrvitorlával felszeret LightSail műholdról. A technológia életképesnek bizonyult, azonban át kell értelmeznünk az űrutazás felé támasztott elvárásainkat.
Először is egy olyan űreszközt kell elképeznünk, amely méretéhez képest hatalmas felületű vitorlákkal van ellátva. Ezek a vitorlák szolgálnak a napfény befogására, a fény nyomása képes megmozdítani a súlytalanságban lévő tárgyakat, így a napvitorlával felszerelt űrjárműveket is. A napvitorla az első szakaszban egy egészen lassú mozgással indítaná útjára az űreszközt, azonban a folyamatos fény áramlás hatására végül képesek lehetnek eddig elképzelhetetlen sebességre is felgyorsulni.
A technológia elméletben már adott, bizonyos mértékig a gyakorlatban is le lett tesztelve, így nyilvánvaló a kérdés: „Mi a következő lépés?”. Az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal ménéven a NASA, továbbá az Európai Űrügynökség is érdeklődik a technológia iránt, azonban nem közöltek még konkrét tervet a technológia gyakorlati alkalmazásáról.
Az biztos, hogy a jelenlegi hajtómű technológiák még nem elég kiforrottak, költségesek és még a hatékonyságuk sem megfelelő. Ahogy napról napra kezd napirendre kerülni a távolabbi bolygók felderítése, úgy kezdenek egyre hatékonyabb technológiák után nézni a kutatók is. Az oroszok például a nukleáris meghajtásra szavaznak, azonban a napvitorla egy olyan meghajtás, ami az egész galaxist átszelő napenergiából táplálkozik, nincs szüksége saját energiaforrásra.