Az Ericsson már több mint 20 éve támogatja a távközlő hálózatokkal kapcsolatos kutatásokat a BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszékén. 

A BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszéken az Ericsson támogatásával működő Nagysebességű Hálózatok Laboratórium, valamint az MTA BME Információs Rendszerek kutatócsoport munkatársai, Csigi Máté, Kőrösi Attila, Bíró József, Heszberger Zalán és Gulyás András az Orosz Tudományos Akadémia kutatójával, Jurij Malkovval együttműködésben a világon először adtak magyarázatot arra, hogy egyes hálózatokban, mint például az Interneten, a közösségi hálózatokban, a légiközlekedés hálózatában, vagy akár az emberi agyban, miért alakulhat ki, míg olyan hálózatokból mint a fehérje interakciós hálózatok vagy a villamoseneriga-hálózat miért hiányozhat a “gazdagok klubja” (rich club).

bmeSzámtalan minőségi publikáció született már a falai között – fotó: welovebudapest.com

Az Ericsson már több mint két évtizede támogatja a távközlő hálózatokkal kapcsolatos kutatásokat a BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszékén. Az ezalatt felgyülemlő kompetencia pedig most úgy tűnik utat talál az interdiszciplináris világba is, és fontos hálózatkutatási problémák megoldását inspirálja. A legutóbbi eredményeket a rangos Scientific Reports (Nature Publishing Group) folyóirat közölte.

A “gazdagok klubja” a hálózatokban azokat a nagyszámú összeköttetéssel rendelkező csomópontokat tartalmazza, amelyek egymással is a vártnál sokkal jobban össze vannak kötve. A klub tagjai így a saját kapcsolatrendszerük mellett egymáséit is könnyen tudják használni. A problémakör vizsgálata különösen aktuális, hiszen az agykutatást jelenleg foglalkoztató legfontosabb kérdések egyike a nagy kapcsolatszámmal rendelkező agyterületek közötti hálózat szerepe az agyműködésben.

A kutatók egy nemeuklideszi geometriában vizsgáltak növekedő hálózatokat, amelyekben az új belépő csomópontok igyekeznek kapcsolódni a hozzájuk “legközelebb” eső adott számú csomóponthoz. Ebben a modellben közvetlen kapcsolódás azonban csak egy bizonyos “távolsághatáron” belül lehetséges, e határon túl már közvetítő csomópontok beiktatása is szükséges. A modell megalkotásakor a kutatókat a távközlő hálózatokból ismert csillapítási jelenségek inspirálták, amelyek miatt nagy távolságok áthidalásához jelregeneráció szükséges köztes, gyakran nem a gazdagok klubjába tartozó csomópontokban.

A tanulmány szerzői megmutatták, hogy csupán a távolsághatár – mint a gazdagok klubjának meghatározó jellemzője – hangolásával a hálózatok széles spektrumát le lehet fedni. A modell segítségével a valós hálózatokban (Internet, légiközlekedési hálózat, fehérjék közötti interakciók hálózata, villamosenergia-hálózat) mérhető “gazdagok klubjai” is jól reprodukálhatóak. Az eredmény jelentős abból a szempontból is, hogy ez az első olyan modell, amely a hálózatok növekedésében/evolúciójában azonosítani és magyarázni képes a “gazdagok klubja” megjelenését vagy hiányát.